Orbán Andrea-Izabella

2022 tavaszán jelentkeztem szakmai gyakorlatra az Erasmus+ program keretein belül.  Úgy gondoltam, hogy egyszer mindenképpen elérkezik az az idő, amikor gyakornokok leszünk egy cégnél és jobb ezt diákként kipróbálni, amikor még több lehetőségünk van hibázni. Úgy tekintettem rá, mint egy próbára, mielőtt belecsöppenek a való életbe. Nagyon örültem, hogy rajtam kívül még három szaktársam jelentkezett, így nem egyedül kellett nekivágjak az ismeretlennek.  Április elején elkezdtem fogadó intézményt keresni. Ez a folyamat sokkal hosszabb volt, mint gondoltam. Rengeteg tájépítész cégnek írtam e-mailt, amelyek nagy részére választ sem kaptam, ez nagy csalódás volt számomra, nem számítottam rá, hogy válaszra sem méltatnak. Végül a leadási határidő előtt egy héttel, május közepén, megcsörrent a telefonom. A Steppe Design Kft. Vezetője hívott. Először nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy a megszokott e-mailek helyett telefonon kapok választ, de sokkal jobb volt telefonon beszélni, mint e-mailen, mert így már hang alapján el tudtam dönteni, hogy egy kedves emberrel van dolgom, és egyből meg tudtuk beszélni a gyakorlattal kapcsolatos részleteket.

A szállás keresés egy újabb kihívás volt, mert Budapesten nagyon magasak az árak. Eldöntöttük a szaktársaimmal, hogy négyen együtt keresünk szállást. Végül egy kollégiumban kaptunk helyet. Június 30-án este elindultunk és július 1-én hajnalban érkeztünk meg. Taxival eljutottunk a kollégiumba, amely a hetedik kerületben volt. Nem voltam felkészülve arra, ami ott várt. Borzalmas volt a környék és a kollégium is. A kollégium vezetőjével megbeszéltük, hogy egy apartmanban leszünk mind, ennek ellenére ketté választották csapatunkat és idegenekkel kerültünk egy lakrészbe. A lerobbant környék és a borzalmas, zajos kollégium láttán teljesen bepakoltam és úgy éreztem, hogy ez nekem nem fog menni. Szerencsére a közelben laknak a rokonaim, így mikor látták a kétségbeesésemet befogadtak, nagy kő esett le a szívemről és megnyugodtam.

Az első munkanap miatt nagyon izgultam, nem tudtam, hogy mire számítsak és féltem, hogy nem fogok megfelelni. Nem tudtam, hogy menni fog-e a munka a szállás láttán eláramló pánik után. Megérkeztem a cég épületéhez, meglepetésemre időben odaértem, viszont kicsit nehéz volt elsőre bejutni az épületbe. Az ajtóban fogadott a cég tulajdonosa Nemcsok Márton. Körbevezetett, majd bemutatott a munkatársaknak. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, ez nagyon megnyugtatott. Bármikor, bármilyen kérdésem volt, szívesen segítettek. Látszott rajuk, hogy az volt a céljuk, hogy tanítsanak. Rajtam kívül volt még két gyakornok a cégnél. Egyikük csak egy hetet volt ott, viszont a másik lány szinte végig ott volt. Ennek nagyon örültem, mert nem én voltam az egyedüli gyakornok. Első nap előképeket kerestem egy projekthez, majd Photoshopban összeraktam őket egy kis bemutató anyagnak. Ez könnyen ment, megnyugodtam. Ez után belecsöppentem egy új projektbe. A helyszín Lakitelek volt, amely két órára van a várostól. Első körben az ott lévő fákat kellett felmérni. Marci megmutatta, hogy hogyan zajlik a fafelmérés folyamata, majd én és a másik gyakornok folytattuk a munkát. A feladat lényege az volt, hogy a helyszínen felmérjük a fákat, leírjuk az adatokat, majd bevigyük Excel táblázatba és AutoCad-be. A fákat egy geodézia alapján vettük fel. Nagyon érdekes volt, mert eddig még soha nem láttam geodéziát, pedig nagyon hasznos. AutoCad-be bevinni is kihívás volt számomra, mert az egyetemen kevés gyakorlati tapasztalatot szereztünk a program használatával kapcsolatban. A fafelmérés, azaz az adatok feldolgozása hetekig tarott. Egy héten három napot Lakitelken töltöttük a fák felvételével, majd két napot az irodában az adatok bevitelével. Több mint 1770 fát mértünk fel. Nagyon érdekes feladat volt számomra. Az itt töltött idő hátralevő részében is többnyire ezzel a projekttel foglalkoztam. Miután felmértük a fákat, elkészült a koncepció, amelyet én kellet felrajzoljak két hatalmas skiccpauszra. Ezelőtt még soha nem csináltam ilyen nagy méretű alaprajzokat, koncepció terveket. Nagy kihívás volt és először aggódtam, hogy nem fog menni, de könnyebb volt, mint gondoltam. Először felrajzoltam, majd kiszíneztem, végül Photoshop segítségével felhelyeztem rá a fákat. Nagyon tetszett a feladat és úgy érzem, hogy nagyon jól is sikerült. Ezek után egy másik feladathoz részletrajzokat kellett készítsek burkolatok csomópontjairól. Ezt AutoCad-ben kellett megrajzolni és emiatt kicsit féltem, mivel az AutoCad ismeretem nulla. Nekifogtam, majd miután kicsit belerázódtam a feladatba, ismét rájöttem, hogy valójában ez sem olyan nehéz, mint gondoltam. Nem lett tökéletes, voltak benne hibák, de a hibáiból tanul az ember. Miután befejeztem, ismét visszatértem a Lakiteleki munkához. A korábban elkészített kézi rajzaim és a geodézia alapján AutoCad-be is meg kellett rajzoljam a koncepció tervet. Ennek sajnos nem jutottam a végére, mivel időközben lejért a gyakorlat és haza kellet utazzak. Az utolsó napom nagyon izgalmas volt, mert elmentünk Lakitelekre, hogy bemutassuk a polgármesternek a koncepció terveket, így azt is megtapasztalhattam, hogy hogyan zajlik egy ilyen tárgyalás.

A munka mellett a kikapcsolódásra is jutott idő. Sok látványosságot megnéztünk Budapesten és a környező településeken, emellett egyik hétvégén Ausztriát is meglátogattuk. Ezekre a kirándulásokra részben a rokonok, részben pedig a szaktársaim társaságában mentem, nem volt időm unatkozni. Budapesten és környékén sok szép látnivaló van, amit érdemes megnézni, és úgy gondolom, hogy ha megadatott a lehetőség, hogy két hónapot Budapesten töltsünk el, mindenképpen érdemes felfedezni a város kincseit.

Ez a két hónap nagyon hosszú idő volt. Amikor letelt az első négy hét és elérkeztünk a félidőhöz, eljött az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy még ugyanennyi idő hátra van a gyakorlatból, pedig már úgy éreztem mintha két hónap eltelt volna. Ekkor következett egy hét, amely nagyon nehéz volt, elfáradtam és szerettem volna, ha véget érne ez az egész, de ezen a nehéz héten is túllendültem és megújult erővel folytattam. Mikor elérkeztük a gyakorlat végéhez, kettős érzések voltak bennem, örültem, hogy végre hazamehetek, ugyanakkor úgy éreztem, hogy még egy kicsit maradnék. Nekem nagyon megérte ez a gyakorlat és kár lett volna kihagyni, mert rengeteget tanultam. Nagyon meglepett, hogy milyen bizalommal fordultak felénk, jobban bíztak bennem, mint én saját magamban. Megbíztak bennünk és a munkánkban is, a csapat teljesértékű tagjainak érezhettük magunkat.

Összességében nagyon tanulságos volt számomra ez a két hónap. Rengeteg új dolgot tanultam a szakmával kapcsolatban. Olyan feladatokat kaptam, amelyeket ezelőtt még sosem csináltam, ezáltal sokat tanultam és sok új dolgot fedeztem fel, amelyek a későbbiekben nagy segítséget fognak jelenteni számomra. Sok új lehetőség nyílt meg előttem, kár lett volna kihagyni.

Nehéz volt, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Nagyon féltem ettől az új helyzettől, viszont örülök, hogy kipróbáltam, mert így rájöttem, hogy többre vagyok képes, mint ahogy azt gondoltam. Két hónap alatt hihetetlenül sok új dolgot tanultam, amelyekről az egyetemen szó sem esett, pedig nagyon fontos tudni róluk. Mindenképpen érdemes legalább egyszer kipróbálni, akármilyen nehéznek is tűnik.