Bíró Apor

Az Erasmus+ szakmai gyakorlat mobilitás programról először az egyik bentlakásos szobatársamtól hallottam, aki már több alkalommal volt mind gyakorlaton, mind tanulmányi mobilitáson. Az igazat megvallva nem töprengtem rajta sokat. Hamar eldöntöttem, hogy én nyáron élni szeretnék ezzel a lehetőséggel, mivel nagyon szeretek új helyeket, új embereket megismerni, új élményeket szerezni. Amint lehetett, már adtam is be az önéletrajzomat és a motivációs levelemet. Magyarország fővárosára, Budapestre esett a választás. Jártam már párszor a városban, de soha nem hosszadalmasabb ideig. Most viszont lehetőségem nyílt két hónapra megtapasztalni, milyen is igazán egy hatalmas, híres, gyönyörű városban az élet. Nagyon örültem, mikor megkaptam a hírt, hogy sikeres lett a pályázatom. Ezután elkezdődött a neheze, cég kutatás, de hál’ Istennek nagyon hamar, már az első interjúnál felvettek egy számomra megfelelőhöz. Ekkor még nagyban zajlott a tanév és össze kellett, hogy szedjek minimum 20 kreditet. Szesszióban már nagyon izgultam, hogy mi lesz hogyha nem sikerül. Közben meg folyamatosan jártam a titkárságra dokumentumokat aláírni és felmutatni.

Az AgileXpert Szoftverfejlesztő és Tanácsadó Kft. Nevű informatikai cégnél gyakorlatoztam, a döntésemet szakmai alapon hoztam meg. Természetesen már az interjún szó esett arról, hogy milyen technológiákat alkalmaznak a cégnél, milyen projektben kell segédkezzek, milyen csapatban fogok dolgozni és hogy milyen feladatokat szánnak nekem. Próbáltam egyaránt odafigyelni arra, hogy olyan témakörökben dolgozzak, mint amiket már az egyetemen tanultam, illetve arra is, hogy minél több új dolgot, tapasztalatot és tudást szerezzek.

A csapat pozitív és befogadó hozzáállása már az online interjú alatt is érződött a cég projektkoordinátora által.

Hovatovább már csak szállást kellett keresni, ami nagyon hamar ment, mivelhogy nyáron a bentlakások nagy része üres, hisz a vakáció miatt nincsenek ott az egyetemisták. Én és két társam az egyetemről két kollégium iránt érdeklődtünk: az egyik Kelenföld közelében lévő Adalbertinum kollégium, a másik a Móricz Zsigmond körtér közelében lévő Eötvös József kollégium. Végül az Eötvös József kollégiumra esett a választás, mivel lényegesebben olcsóbb volt és közelebb van a belvároshoz. Az egyeztetés nagyon gördülékenyen ment, mert a szobatársam már volt elszállásolva az előző években ebben a kollégiumban, így már megvoltak az elérhetőségek.

Az Erasmus+ mobilitásom július 4-től kezdődött és szeptember 5-ig tartott. Már június 29-én kiutaztam Budapestre és beköltöztem a kollégiumba. Repülővel érkeztem, minden a legnagyobb rendben volt. Én értem oda másodiknak a szállásra, a tapasztaltabb szobatársamnak már két héttel hamarabb elkezdődött a gyakorlata. Úgy alakult, hogy mi mind a hárman külön cégnél gyakorlatoztunk, viszont a szakirány az hasonló volt és a használt technológiák közötti eltérés is minimális volt.

A szobatársaim közül csak én gyakorlatoztam ennél a cégnél, én is voltam az egyedüli Erasmusos, rajtam kívül még volt két gyakornok: Zoli, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója és Bence, az Egri Eszterházy Károly Egyetem hallgatója. A cégnél hétfőn kezdtem.

Első nap egy kedves fogadtatásban részesültem, a projektkoordinátor bemutatott a csapat tagjainak, körbevezetett az irodában. Az első napok bemelegítő napok voltak, mindegyik gyakornok kapott egy vadonatúj céges laptopot, ezeket kellett személyre szabni, fejlesztői környezeteket, verziókezelőket és sok más programozáshoz szükséges applikációt telepíteni rájuk és persze mindezek után megtanulni kezelni őket. Ezek után egy hetet egy online kurzusban vettem részt, amelyben egy keretrendszernek (Angular.js) a használatára és elveire tanítottak meg.

A második hét közepén már egyből az éppen fejlesztésben lévő projekttel, az “AxTracker”-el kapcsolatosan kaptam backend feladatokat, amelyeknél végre a gyakorlatba tudtam helyezni az egyetemen tanultakat, főleg a Java és SQL programozást. Lassan, de biztosan beleszoktam az informatikusok mindennapjaiba: reggelente az agilis módszertanhoz hűen Stand-up meeting-et tartottunk, amely során felsoroltuk, hogy milyen feladatokat végeztünk el az elmúlt nap és hogy mivel fogunk foglalkozni aznap.

A cégen belül jó volt a hangulat, rendkívül segítőkészek voltak. Ha valamit nem értettem, szóltam, félbeszakították saját munkájukat, és rögtön a segítségemre siettek és nyugodtan, nem ingerülten, ha kellett ötször is elmagyarázták ugyanazt, ameddig meg nem értettem. Minden nap közösen elmentünk ebédelni. A kedvenc éttermünk (valószínűleg amiatt, mert ez volt a legközelebb, a legolcsóbb és ehhez képest a legfinomabb és leglaktatóbb is) egy kínai gyorsbüfé volt, ahol már annyira ismertek, hogy negyedik héten egy nap, mikor mindenki vagy szabadságon volt, vagy home-officeban és csak egyedül mentem ebédelni, már kérdezték, hogy hol vannak a többiek (igen, valószínű, hogy a következő évben egyáltalán nem fogok enni kínait).

A munkán kívül a szobatársaimmal elmentünk ide-oda. Egy hévégén, mikor úgy tartottuk jó idő van, elugrottunk Balatonalmádira strandolni egy kicsit a magyar tenger mellett. Azért mondtam, hogy egy kicsit, mivel szombat estére egy nyári zápor váltotta fel a kánikulát, így vasárnap inkább városnézésre mentünk Veszprémbe. Augusztus 20-án elutaztunk Debrecenbe, ahol részt vettünk a Debreceni Virágkarneválon, ezenkívül meglátogattuk a Ráday Kastélyt úton vissza Budapestre.

Budapesten sem maradhatott ki a szórakozás. Hétvégénként este a szobatársakkal vagy más ismerősökkel közösen történő esti sörözés, néha egész éjszaka elhúzódó bulizás, illetve az a rengeteg koncert, amelyre Vásárhelyen nincs példa. A város építészeti szépségéről sem szabad megfeledkezni. Ennyire szép város nincs még egy a világon. Egy teljes napot szenteltem annak, hogy megnézzem a város híres építményeit, legyen köztük az Hősök tere, a Budavári palota, a Halászbástya és az Országháza, amelyet személyes kedvencemnek mondatok.

Én eddigi életem során kicsitől, a közepesig terjedő falvakban, vagy ritkán városokban laktam. Már a zsigereimben van az, hogy én, ahol lakok és/vagy ahol tanulok, dolgozok ott mindig csend és nyugalom van. Mily meglepő, ez nem mondható el a Budapesti életről, ahol csend és nyugalom lehet, hogy csak a Duna vagy a Feneketlen-tó sötét aljában van, de biztos nem a belvárosban, amelyen én nap mint nap átvergődtem munkába menet. Eleinte még nem zavart a nagy ricsaj, a nyüzsgés, a tömeg, idő kellett ahhoz, hogy előidézze bennem a honvágyat és a csend megbecsülését. Én a város Buda oldalán található Gellért-hegy lábánál laktam, a munkahelyem viszont a Pesti oldalon volt, 6.5 km-re a szállásomtól. Háromnegyedéig az utat a négyes metróval tettem meg, amellyel a végállomásig, a Keleti pályaudvarig utaztam, innen pedig busszal tovább egészen a Bosnyák térig, amelyhez közel a munkahelyem volt található. Azt biztosra állíthatom, hogy valami hatalmas csoda kellene ahhoz, hogy engem valaki rávegyen arra, hogy röpke hónapoknál többet lakjak egy ilyen folyamatosan ébren és “mozgásban” lévő metropoliszban.

Bezárólag, így visszatekintve azt tudom mondani, hogy nagyon megérte. Rengeteg új szakmai és személyi tapasztalattal gazdagodtam, új embereket ismertem meg, erős kóstolót kaphattam a nagybetűs, nagyvárosi életből. Ez volt az első munkahelyem a szakmában, örülök, hogy ilyen sokat tanultam, hogy egy kicsit megismertem azt a szakmát, amiben el szeretnék helyezkedni. Most viszont izgatottan várom az új tanévet, remélem jövőre is sikerül Erasmus+ szakmai gyakorlat mobilitás pályázatot nyernem. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy élhettem ezzel a lehetőséggel!