Damó Gergely

A 2021/2022-es tanévben megpályáztam az Erasmus+ ösztöndíjat, melyet sikeresen meg is nyertem. Ezt követően fogadó intézményt kellett keresnem, rövidesen találtam is. Egyetlen célt tűztem magam elé, mégpedig azt, hogy Budapesten vagy a környékén gyakorlatozhassak, főként az itt lévő tanulmányi és ipari előrehaladottság miatt.

A választásom a Fémalk Zrt. –re esett. A Fémalk Zrt. 1989. évi alapítása óta meghatározó szereplője az autóiparnak. Dinamikus növekedésének köszönhetően mára több, mint 1300 elkötelezett munkavállalóval büszkélkedhet. A cég számos karrierlehetőséget kínál fiatal pályakezdőknek és kiemelkedő szaktudással rendelkező munkatársaknak egyaránt. A fő tevékenységük a nyomásos alumínium öntészet, megmunkálás, összeszerelés. Egyéb tevékenységek: szerszámtervezés, szerszámgyártás, tesztelés, innováció és előfejlesztés.

Az első munkanaptól az utolsóig gördülékenyen ment minden. Első nap megkaptam a munkavédelmi felkészítést, egy rövid bemutatót a cégről és annak foglalkozási területeiről, kontaktcégekről, majd következett az üzemorvosi vizsgálat. Amint ezek mind készen voltak és rendben találták őket, felvettem a munkaruhát és elkezdődött a tényleges gyakorlat. Először is, hogy fogalmam legyen a helyszínről, körbevezettek. Mindent részletesen elemezve mutattak be, hisz egy vészhelyzet esetén lehet én leszek a közelben és rajtam múlhat egy végzetes probléma megoldása (erre példa is volt..). Továbbá fontos volt tudjam mit hol találok, mivel könnyen el lehet veszni a cég területén. Hatalmas területen fekszik és folyamatos bővítésben vesz részt. Jelenleg egy új csarnok és egy ugyanekora területű napelemház is készül.

A körbevezetés után megkaptam a beosztásomat, ami a TMK (termelési karbantartó) részleget jelentette. Ez azért is volt hasznos, mivel minden területet lefedett, amelyet a gyakorlat és a hozzá készülő beszámoló megkövetelt. Mint kiderült, a cég létrehozott egy gyakorlati tervet, amely meghatározta, hogy én, mint gyakornok, melyik héten melyik pozícióban és kivel fogok közösen, csapatban dolgozni, így elhárítva a különböző problémákat, karbantartva a cég berendezéseit.

Első héten elektromos, második héten mechanikus, ezt követően lakatos stb. kollégák mellé kerültem. Az terv szerint, a gyakorlat elején az elektromos és mechanikus berendezések működési elvét tanultam meg, ezt követően az új ismereteket felhasználva ezen berendezések karbantartásának gyakorlata következett, majd a közepén mérnökiesebb tevékenységek is vártak rám, mint a tervezés, fejlesztés, kivitelezés.

A beilleszkedés a közösségbe sokkal egyszerűbben ment, mint azt gondoltam. Habár én alapból könnyen barátkozó típusnak tartom magam, és egész egyszerűen megtalálom a hangot másokkal, így is meglepett az, hogy minden egyes munkatárs mennyire érdeklődően és pozitívan fordul a szakmai gyakorlat mobilitásom felé. Mindenki teljes erejével azon volt, hogy a kért szakmai gyakorlat beszámoló minél precízebb és pontosabb, szakmailag helyes legyen. Természetesen ez mellett a gyakorlati részre is nagy hangsúly került, hiszen csak az kapott helyet a dolgozatban, amit el is végeztem a cégnél töltött idő alatt.

A gyakorlat alatt két mentorom is volt a TMK részleg vezetője és az üzem főnökén kívül, akik nagyban hozzájárultak minden tanult és elsajátított ismerethez. Az egyikük az elektromos karbantartók „kisfőnöke” volt, a másik pedig a CNC marógép kezelő mérnök. Ők összedolgozva és külön is végig vezették a gyakorlatomat, segítettek minden munkával és azon kívüli problémában is, szakemberként és emberként is sokat tanultam tőlük.

Az egyik legizgalmasabb hét a mobilitás közepén volt, a nagy leállás hete, amikor is az összes berendezés leáll egy hétre. Csak a karbantartó csapat és külsős, multinacionális cégek karbantartói dolgoznak, akik ellenőrzik a hozzájuk tartozó berendezések működésének helyességet. Ezek a külsős multicégek történetesen egyes berendezések gyártóinak karbantartói, speciálisan egy specifikus berendezés karbantartására képzett mérnökök. Erre a hétre rá kellett készülni, aggregátorokat és áramgenerátorokat kötöttünk be az áramhiány orvoslására, feszültség és anyagmentesítettük a gépeket, berendezéseket. Természetesen a külsős cégek segítségére is voltunk, itt nagyban fejlesztettem a szakmai angol tudásomat, sokat társalogtam egyes személyekkel, főként angol nyelven.

A gyakorlat utolsó heteiben ismétlés volt, újra jártam és leelemeztem minden berendezést még egyszer, pontosítottam magamban az ismereteimet. Közben a szakmai gyakorlat beszámolót is befejeztem, ellenőriztem a szakmai helyességét, majd bemutattam a TMK részlegnek, a mentoraimnak és az üzem főnökének is.

Az utolsó héten sor került egyes kis tippek és trükkök elsajátítására, melyek nagyban elősegíthetik a munkafolyamat sebességét, hiszen egy ilyen cégnél fontos a gyorsaság és a pontosság kettős jelleme.

A darabok, amelyeket terveztünk, modelleztünk és kiviteleztünk, 90%-a BMW cégnek készültek, maradékuk megoszlott a VW, Skoda, Ferrari, Porsche, Bosch stb. cégek között. Minden cégnek más és más elvárásai voltak a termékeikkel kapcsolatban, ezért különös odafigyeléssel terveztük, gyártottuk, munkáltuk és felületkezeltük őket. Sőt, olyanra is több példa van, hogy egyes cégeknek külön specifikusan működő berendezésre van szükség, amellyel csak kizárólag az adott cégnek történik a megmunkálás (pl. Bosch).

A gyakorlaton töltött időn kívül Budapesten élni egyszerűen csodás volt, telis-tele fiataloknak szóló eseményekkel, rendezvényekkel, koncertekkel. A szabadidőnkben folyton kirándulni vagy szórakozni voltunk, meglátogattuk a kihagyhatatlan látványosságokat, múzeumokba jártunk, moziba is voltunk. A hétköznapokat Budapesten töltöttük, hisz bőven volt program és lehetőség, a hétvégeket fesztiválozással töltöttük a környéken. Amikor nem volt fesztivál, akkor kirándultunk. Jártunk Esztergomban, Cegléden, A Rám-szakadéknál, Balatonon, továbbá lehetőségünk volt olyan fesztiválokon részt venni, mint az MCC, a Street Food Fest stb.

A szállás volt az, ami nagyon meghatározó volt számunkra, ugyanis sikerült az Astorián, a belváros centrumában lakást szerezni. Ez történetesen egy diákszálló. Minden tömegközlekedés a villamostól egészen a metróig csupán lépésekre volt a szállástól, igy a közlekedés szinte gyerekjáték volt, persze a zsúfoltságot és a forgalmat leszámítva. A szállás rendelkezett kondi- és edzőteremmel, illetve tetőterasszal, ahonnan a kilátás lenyűgöző volt, főleg este. Ezeket a lehetőségeket szinte naponta ki is használtuk.

   Egyetlen megszokni való tényező volt a gyakorlat alatt, ez pedig a koránkelés. Hajnali 4 órakor keltem minden munkanap, és 4:15-kor indult az éjszakai távolsági autóbusz a céges autóbuszjárathoz, amely 5 órakor indult és 5:30 órára értem ki Dunavarsányba, a céghez. 6 órakor kezdődött a műszak, ami 8 órát jelentett. 14 órakor végeztem és a szállásra 15:30 órakor értem vissza. Viszont rájöttem, hogy a koránkelés egy egész jó dolog, mivel munka után egy teljes délutánom volt a kitervelt programjaim véghezviteléhez, és a bioritmusom is helyreállt a gyakorlat ideje alatt.

Ha az Erasmus+ szakmai gyakorlat nem lenne, talán ezt a felejthetetlen eseménysorozatot soha nem tudtam volna véghez vinni. Rengeteget tanultam, mint mérnök és mint ember, emellett pedig számtalan lehetőségem nyílt arra, hogy szórakozhassak hónapokon keresztül, és kedves emberek közelében legyek, akik segítenek mindenben.

Szeretném megköszönni az Erasmus+ programnak, mindazon személyeknek, akik segítettek abban, hogy mobilitáson részt vett diák lehessek, a mentoraimnak és a Fémalk Zrt.-nek, akik teljes erőbedobással mellettem álltak és tanítottak, vezettek a szakmai gyakorlat mobilitásom ideje alatt.