Kónya Előd

Életem egyik régi vágya volt, hogy kipróbáljam a Budapesti életet, mert valahányszor ott jártam, mindig elfogott egy valamiféle otthonérzet, nem tudom miért, talán mert minden magyar volt, ellentétben a romániai kisvárossal, ahol felnőttem. Idén ez sikerült az Erasmus+ Szakmai Gyakorlat Mobilitás pályázatnak köszönhetően. Júliusban végeztem a Sapientia Marosvásárhelyi Karának Automatizálás szakán, majd augusztus végén ki is utaztam Budapestre a szakmai gyakorlat végett, melyet szeptember elején kezdtem az AVL Hungary Kft.-nél.

Kicsit bővebben arról, hogy miért is Budapestet választottam. Az egyik ok az az, hogy Budapesten rengeteg olyan cég van, ami az én szakterületemmel foglalkozik. A másik szempont, amiért Pestet választottam, az a hobbim, a népzene. Marosvásárhelyen nem igazán tudtam kiélni ezt a szenvedélyemet, viszont tudtam, hogy Budapesten virágzik a táncházas élet, és amúgy is sok ismerősöm van, akivel ilyen közegben tudok mozogni. Tulajdonképpen a mobilitás teljes időtartama azzal telt el, hogy dolgoztam és zenéltem, úgyhogy a továbbiakban e két tevékenységemről szeretnék beszámolni részletesebben.

Miután megtudtam, hogy megkaptam az ösztöndíjat, rögtön nekifogtam cégeket keresni, egy internetes álláskereső oldal segítségével és nagyon pozitívan csalódtam, mert rájöttem, hogy óriási kereslet van villamosmérnökökre, rendszermérnökökre, így relatív könnyen találtam céget. Több interjún is voltam, igazából az volt a nehéz, hogy mi szerint válasszak céget. Eredetileg az ipar közvetlen közelében, PLC programozói-folyamatirányító mérnök pozíciókat kerestem, viszont egy pár interjú után rá kellett jönnöm, hogy azok nem felelnek meg sem az ösztöndíj kritériumainak, sem a személyes terveimnek, mivel a folyamatirányító mérnökök majdnem mindig valahol az országban, vagy külföldön, különböző gyárakban vannak kiutazáson. Végül így esett a választás az AVL-re.

Az AVL Hungary Kft. egy osztrák autóipari nagyvállalat (AVL) magyarországi leányvállalata, melynek a föld majdnem minden kontinensén van telephelye. Az AVL a közlekedési ipar egyik vezető fejlesztéssel, szimulációval és teszteléssel foglalkozó cége. A magyarországi leányvállalat a hajtásrendszerekkel foglalkozik, az automata sebességváltóktól elkezdve az akkumulátorokig.

Az első napomon a cégnél Érdre kellett utazzak, mivel a magyarországi leányvállalatnak ott van a telephelye, ahonnan majdnem elkéstem, mert nem értettem, hogy hogyan működnek a buszjáratok. Érden ideadták a szükséges munkaeszközöket, majd tartottak egy pár training-et a céges tudnivalókkal kapcsolatban. A második naptól kezdve a gyakorlatom Budapesten volt a Science parkban, az AVL Hungary irodaházában, ami kb. 20 perc sétára volt az ismerősöm lakásától, akinél laktam.

Én szoftverfejlesztő mérnök voltam egy olyan csapatban, ami az akkumulátorok funkciófejlesztésével foglalkozik. A mi feladatunk volt például meghatározni az akkumulátor töltöttségi szintjét, ami alapján az autó kiírja, hogy hány kilométert lehet még megtenni vele. A munkámat számítógépen végeztem Matlab Simulink környezetben, amit már az egyetem alatt elsajátítottam valamilyen szinten, de a cégnél beleláttam abba, hogy az elméleti tervezésből hogyan lesz „kétkézzel megfogható” megfogható termék. Napi 8 órát dolgoztam félig flexibilis munkaidőben, ami azt jelentette, hogy 9-től 15 óráig kötelező volt bent lenni, de azon kívül én döntöttem el, hogy a napi 8 óra átlagot hogyan érem el.

A mobilitás alatt szerencsém volt részt venni egy céges napon és egy céges kiutazáson is, amelyeken rendkívül jó élményekkel gazdagodtam. Az első egy céges nap volt, Zsámbékon, ahol egy vezetéstechnikai pályán volt lehetőségünk különböző programokon részt venni. Például vezettem olyan Mercedes kocsit, amibe az AVL fejlesztett elektronikai vezérlőegységet, egy olyan körpályán, ami nedves volt, és a kocsit megfelelő sebesség mellett irányítani kellett úgy, hogy ne csússzon ki a pályáról.

A másik kiemelkedően jó élményem az a céges kiutazás volt Ausztriába, ahol egy workshopot tartottunk a többi nemzetiségű (török, görög, osztrák, japán, iráni, indiai) kollégával. A helyszín Graz volt, mivel ott van a cég központi telephelye. Napközben a cég aktuális és jövőbeli projektjeiről beszéltünk, esténként pedig felfedeztük a várost, egy, ami különösen szép és tiszta volt, valamint rengeteg régi kolozsvárihoz hasonló épületekkel volt tele.

A cégről talán még annyit említenék, hogy azért is éreztem jól magam, mert a munkatársaim jófejek, segítőkészek voltak és első perctől barátiasan kezeltek, nem éreztem magam kívülállónak.

Sapis diák létemre fontosnak érzem elmondani azt is, hogy szakmailag teljesen felkészültnek és naprakésznek éreztem magam a munkaközösségemben, nem volt egy olyan szituáció sem, amikor azt éreztem volna, hogy bárcsak más egyetemen tanultam volna, sőt, nagyon hamar sikerült betanulni és alkalmazkodni az aktuális feladatokhoz.

A szabadidőm nagyrészét amint már említettem, nagy részt a zenélés töltötte ki. Van egy jó Budapesti hegedűs barátom, aki már első perctől hívott zenélni a zenekarukkal, így több eseményen is részt vettem neki köszönhetően. Ő viszont szeptember végén kiutazott Olaszországba Erasmus ösztöndíjjal, így azután többnyire én helyettesítettem a zenekarban. Budapesten kívül zenéltünk többek között Budakeszin, Martonvásáron, nagyrészt táncházakban, de a Budai várban is. Ezen kívül leginkább népzenei előadásokon, programokon vettem részt a Magyar zene házában, a Fonó budai zeneházban, valamint sok más helyszínen.

Összességében életem egyik legizgalmasabb, és legtartalmasabb időszakának mondhatom az elmúlt két hónapot, mely alatt rengeteg szakmai és személyes tapasztalattal gyarapodtam, és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy éljen az Erasmus pályázatok lehetőségeivel és ne féljen új helyzetekbe helyezni saját magát, hiszen az ember csak fejlődni tud ezek által.