Harasztovics Rebecca

Harasztovics Rebecca vagyok, másodéves hallgató kommunikáció és közkapcsolatok szakon. Nekem személyesen már volt tapasztalatom az Erasmus programmal kapcsolatban, mivel 11. osztályban lehetőségem volt ugyancsak szakmai gyakorlatra Olaszországban, amit az akkori osztályfőnököm pályázott, és nyert meg. Ugyanakkor kíváncsiság is elfogott, mikor olvastam az egyetemi pályázati lehetőségről, hiszen ez már magasabb szintű tapasztalat megszerzésével kecsegtetett.

Ebből kiindulva nagy reményekkel vágtam bele az Erasmus programba való jelentkezésnek, mind szakmai, mind pedig személyes szempontból.

Amikor megjött az értesítés, hogy sikeresen pályáztam, “naivan” azt hittem, csupán 1-2 papír kitöltése, valamint aláírása után már enyhe túlzással, de már csak a gyakorlati hely keresése, és a pakolás van hátra.

Ennek ellenére számtalan dokumentációs, és egyéb feladat még előttem állt, kezdve a gyakorlati hellyel kötendő szerződéstől, a bankszámla nyitáson keresztül, egészen az biztosítás elintézéséig. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az egyszerűbb szakasza a dolgoknak, hiszen csak ezután jött a “mélyviz”: gyakorlati hely keresése. E-mail-ek sokaságát írtam különféle magyarországi cégeknek, melyek többsége még csak válaszra sem méltatott. Három hétnyi sikertelen gyakorlati hely keresés után végre felcsillant a remény, amikor egy neves divatmagazin főszerkesztőjétől válasz érkezett, miszerint szeretettel várnak a két hónapos gyakorlatra. Át is küldtem rögtön a kitöltendő szerződést. Majdnem egy teljes hónap, és több e-mail váltást követően, 5 nappal a szerződés leadási határideje előtt, érkezett egy e-mail, miszerint sajnálják, de mégsem tudnak fogadni. De a testvérem kapcsolatai révén sikerült időben gyakorlati helyet találni, a magyarországi EWTN televíziónál, régi nevén BONUMTV.

Személygépkocsival utaztam ki és egy hónapot a Márton Áron Szakkollégiumban laktam, majd átköltöztem egy ismerőshöz.

A kollégiumban töltött röpke egy hónap alatt életre szóló barátság alakult ki egy felvidéki lánnyal. Ezidő alatt számtalan közös kollégiumi programot csináltunk, úgy mint, a közös főzések, film nézések, beszélgetések. Érdekes volt számunkra szembesülni azzal, hogy bár mindketten külhoni magyarok vagyunk, mégis tájegységenként mennyire eltérő kulturális, nyelvi és egyéb különbségek jellemeznek minket.

Szerencsére hamar sikerült feltaláljam magam a budapesti tömegközlekedés eleinte bonyolultnak tűnő világában, így a második hétre már magabiztosan közlekedtem a szállásom és a gyakorlati hely között.

A gyakorlati helyem a magyar EWTN televíziónál volt. Ez egy amerikai központtal rendelkező katolikus televízió, ami már 126 országban jelen van, és augusztus 15-én ünnepelte alapításának 40. évfordulóját.

Alapvetően én inkább a marketing irányvonalon tervezek elindulni a jövőmet tekintve, de ennek az elmúlt két hónapnak nagyon sok mindent köszönhetek, mind szakmai, mind pedig a személyes szakmai kapcsolatok kialakítását nézve. Mivel nem egy több száz embert foglalkoztató csatornáról van szó, így első napomon körbe vezettek és megismerhettem mindenkit és megtudtam ki melyik terület működéséért felel a televízión belül. Nagy meglepetésemre szolgált az a tény, hogy mindenki nagy lelkesedéssel fogadott és megkértek, hogy bármilyen észrevételem, tanácsom van ne habozzak velük megosztani.

Fő feladatom a Délelőtt című műsor körül volt. A műsor napi szinten tematikusan (katolikus ill. világi ünnepnapok; a Katolikus Egyházzal kapcsolatos témák; hitéleti kérdések stb.) épültek fel, amihez nem egyszer nekem kellett telefonos úton szerveznem a másnapi adásba meghívott vendégeket, alanyokat. Emellett a vendégek fogadása sminkelése és a legizgalmasabb a stúdióba való bekísérés/ vendégcsere volt elsősorban a feladatom.

Most biztosan azt kérdezitek, hogy mi lehet izgalmas a vendég cserében? Amikor élő adásban kell pár másodperc alatt a bent lévő vendéget a következő meghívottal “kicserélni”, nos az nem egy esetben igen embert próbáló feladat. Olyan eset is volt, hogy a bent lévő vendéget két új meghívott követte, olyankor gyorsan poharat kellett cserélni, plusz széket kellett berakni, és mindezt természetesen zajmentesen, hogy ne zavarjuk a műsorvezetőt a következő téma, valamint vendég felkonferálásában.

A vezetőség meghívott, így nekem is volt szerencsém kiszállásba menni a televízióval a Máriaremetei Szeretetláng fesztiválra. A televízió élőben közvetítette a közösségi oldalakon az egész napos tevékenységet, én pedig besegítettem a TV standjánál. Műsorfüzeteket adtam az érdeklődőknek, igény szerint felírtam őket a hónapos műsorfüzet e-mail listájára, adományokat fogadtam, információkkal szolgáltam. A fesztivál szombati napra esett, így (annak ellenére, hogy munkát végeztem) úgy érzem, kicsit szabadidős tevékenység volt. Persze mindemellett próbáltam úgy beosztani a szabadidőm, hogy a lehető legtöbb olyan programra jusson időm, amit már az indulás előtt elterveztem.

Szerencsémre nem egyedül kellett felfedezzem a budapesti látnivalókat, hiszen a már fentebb említett felvidéki kollégista társam, illetve egy nagyon kedves helyi barátom (amennyire idejük engedte) velem tartottak. A rengeteg helyszín közül talán a Margit-sziget volt a legmeghatározóbb egész ittlétem során. Ha tehettem, akár a két barátom társaságában, akár egymagam, majdnem minden este megnéztem/meghallgattam az utolsó “előadását” a Zenélő szökőkútnak.

Összességében elmondhatom, hogy rengeteget tanultam az EWTN-nél töltött 2 hónap alatt, és nekik hála nagyszerű élményekkel gazdagodtam, sok szakmai kapcsolatot alakítottam ki. A hozzáállásuk a gyakornokokhoz úgy gondolom kivételes, az első perctől kezdve úgy éreztem a csapat része vagyok, és akként is kezeltek. A végén pedig közölték, hogy miután megszereztem a diplomát, szívesen látnának, mint állandó munkatársat. Tehát elmondhatom, nem csak a jelenre, de a szakmai jövőmre nézve is előnyös hatással volt az Erasmus gyakornoki programban való részvétel.