Hammas Attila

Az Erasmus+ programról már akkor hallottam, mikor fontolgattam, hogy éppen melyik egyetemre iratkozzak. Egy nem rég hazaérkezett sapientiás diák véleményét kértem ki az egyetemről, a választott szakról és ő az egyetemről megfogalmazott véleménye mellett említette az Erasmus+ mobiliást mint lehetőséget. Azt kell, hogy mondjam, hogy azóta felkeltette a figyelmemet. A programot azóta is vonzónak találtam, ezt bizonyítja, az is, hogy nem első alkalommal használtam ki a mobilitás lehetőségét.

Az egyetemen ismét nagy figyelmet kapott a diákok körében az Erasmus+ által meghirdetett nyári mobilitási pályázat. A mobilitásra két bennlakásos szobatársammal együtt jelentkeztünk. Számomra egy percig se volt kérdés, hogy idén is szeretnék jelentkezni mobilitásra, gondolkodás nélkül jelentkeztem és buzdítottam a szobatársaimat is.

Miután meghirdették az eredményeket, jött a nehezebb része, és pedig a cég keresés. Ez egy hosszadalmasabb folyamat, hisz hetekbe telik míg egy céggel közös nevezőre jut az ember, átesik egy interview-n, átbeszéli a lehetőségeket, illetve a papír munkát is elintézi; pont ezért is érdemes több céggel is egyszerre párhuzamosan egyeztetni, majd a végén lehet közülük válogatni. Miután megvan a fogadó cég már csak a részletkérdések maradnak hátra, mint például melyik a pontos mobilitási periódus, milyen csapatba kerülsz.

Ebben az évben a MOON42 RDI Informatikai Szolgáltató Kft. nevezetű cégre esett a választásom, a döntésemet szakmai alapon hoztam meg. Már az interjú során nagyvonalakban elmondták, hogy milyen technológiákat alkalmaznak a cégnél, körülbelül milyen feladatokkal fogok foglalkozni a szakmai gyakorlat során. Befogadó és nyitott természetük még az online interview időtartama alatt is érződött, így könnyedén hoztam meg ezt a döntést. Innen már nagyon gördülékenyen mentek a dolgok, hisz csak szállást kellet keresni, ami nagyon hamar ment, révén, hogy nyáron a kollégiumok nagy része fogad, hisz nincsenek ott az egyetemisták. Két kollégium iránt érdeklődtünk: az egyik Kelenföld közelében van (Adalbertinum kollégium), míg a másik a Móricz körtér közelébe (Eötvös kollégium). Az Eötvös kollégium az lényegesen olcsóbb és közelebb van a belvároshoz ezért a szobatársaimmal azt választottuk. Az egyeztetés nagyon gördülékenyen ment, mert előző években már voltam ebben a kollégiumban, így már megvoltak az elérhetőségek.

Az Erasmus+ mobilitásom június 27-től kezdődött és augusztus 26-ig tartott. Így június 26-án kiindultam Magyarországra. A határátkelés az nagyon gördülékeny volt nem kellett sokat várakozni. És Magyarországon már csak autópályán kellett menjünk, ami nagyon felgyorsította az utat. Mivel nem vonattal mentünk, az oda és visszaút során megálltam egy-egy benzinkútnál, hogy számlával majd tudjam igazolni a kiutazásom időpontját. A bentlakásba én érkeztem meg leghamarabb, a szobatársaim a hét folyamán csatlakoztak hozzám. Úgy alakult, hogy mi mind a hárman külön cégnél gyakorlatoztunk, viszont a szakirány az hasonló volt és a használt technológiák közötti eltérés is minimális volt.

A szobatársaim közül csak én gyakorlatoztam ennél a cégnél, viszont rajtam kívül még volt két másik gyakornok: Krisztián (úgy szintén Sapientiás diák) és Virág (ELTE hallgató). A cégnél hétfőn már kezdtem is. Első nap egy remek fogadtatásban részesültem, körbe vezettek az irodában, megmutatták, hogy működik a kávéfőző gép (tartottak egy jó szemléletes bemutatót, viszont utólag kiderült, hogy hármunk közül ketten nem kávézunk), valamint megismerkedtem egy jó pár kollégával. Első napok többnyire bemelegítő napok voltak, megkaptuk a számítógépeket, telepítettük rá a szükséges programokat, beállítottuk a fejlesztői környezeteket. A második felében a hétnek már kaptunk is egy bemelegítő feladatot, ez alatt persze hozzászoktunk a céges mindennapokhoz: reggeli „DS”-ként becézett meeting-ekhez, megkaptuk a hozzáféréseket a céges e-mailekhez, valamint a céges Slack csoportokhoz.

A második héttől persze már lassan elkezdtek bevonni a „FARM42” projektbe. Révén, hogy sprint közepe volt, így nem volt külön nagy feladat kiosztva nekünk, hanem besegítettünk a többieknek a sprint végéig. Viszont a harmadik héttől úgy tekintettek ránk, mintha a csapat teljes rendű tagjai lennénk így úgymond éles belső projekten dolgoztunk. Nekünk is kiosztottak leimplementálandó funkciókat, valamint egyűt dolgoztunk a designer-ekkel annak érdekében, hogy az eltervezett komponensek megfelelően legyenek implementálva.

A cégen belül meglepően jó volt a hangulat: minden héten igyekeztek valamilyen csapat- építő/erősítő jellegű tevékenységet szervezni. Ez többnyire csütörtök délutánonként céges társasozásként nyilvánult meg (persze ezeken az alkalmakon már jelen volt a pizza és egy pár sör is). Viszont volt alkalom, hogy társas helyet a csapat elment a „Görzibe” (új nevén Budapest Garden) sörözni, ami egy kis hangulatos többnyire szabadtéri hely, ahol többek között lehet deszkázni, pingpongozni stb. Ugyanakkor napközben sokszor megesett, hogy ebédidőben az irodában levők nagy részével elmentünk valahova a közelbe egyet lángosozni.

A munkán kívül a szobatársakkal közösen elmentünk ide-oda. Persze nem maradhatott el a balatoni fürdés sem. Egyik hétvégén lementünk Balatonalmádi-ra strandolni, mondjuk szombat estétől egy kicsit beborult és egy kis nyári zápor megzavarta a strandolást, így következő nap a strand helyet inkább meglátogattuk Veszprémet.           
Vagy augusztus 20-án leutaztunk Debrecenbe, ahol végig néztük a Debreceni Virágkarnevált, valamint meglátogattuk a Ráday Kastélyt úton vissza Budapestre. Sajnos az augusztus 20-i légi parádét és a tűzijátékot rossz időre hivatkozva lefújták. A tűzijátékot szerencsére egy héttel később viszont bepótolták.

Budapesten sem maradhatott ki a szórakozás egy-egy péntek este közösen a szobatársakkal, illetve más ismerősökkel, akik éppen Pesten voltak. Ezek a szórakozások többnyire egy péntek esti sörözésként, társasjátékosaként indultak, viszont megesett egyszer-kétszer, hogy megnyújtottuk az éjszakát és reggelig buliztunk valahol a városban.

Most így visszanézve azt tudom mondani, hogy jó volt, megérte. Annak ellenére, hogy már sokadjára voltam kint Budapesten Erasmus+ pályázattal, most is voltak új tapasztalatok, látnivalók, amiket még nem láttam. Mondhatni ez egy teljesen más kaland volt. Mikor előszőr voltam kint úgymond egy teljesen új környezetbe kerültem, ahol egy kulturálisan színes társaság része lehettem, valamint a társalgási nyelv az angol volt. Ezzel ellentétben, most pedig az itthoni bentlakásos szobatársaimmal voltam, akiket már itthonról is ismertem, valamint a nyár folyamán még jobban összeszoktunk. Bárkinek ajánlom a programot, próbálja ki, sok veszteni valója nincs vele, és egy emlékekkel gazdag nyári kalandban részesülhet, amiről a végén elmondhatja, hogy hű de jó volt.